Titel

Facetten. Repräsentationen der Frau in der zeitgenössischen ungarischen Literatur

Autoren

Noémi Kiss,  Miskolc

Erst seit wenigen Jahren taucht der bisher unklare Begriff "Frau" in den gesellschaftlichen Diskussionen in Ungarn auf. Sein Klang ist vielleicht nicht mehr so fremd, wie vor der Wende 1989. Auch "feministische Literatur" existierte früher nicht, sie fiel aus dem Wörterbuch der Literaturkritik und bis heute verwendet man den Begriff sehr vorsichtig, weil er immer noch die Bedeutung einer "zweitrangigen Literatur" mitträgt.

In der Literatur gab es in der Mitte der 1990er Jahre eine starke Zäsur. Eine neue Generation von Autorinnen (bspw. Virág Erdős, Kriszta Bódis, Krisztina Tóth, Zsuzsa Forgács, Oroslya Karafiáth) meldete sich zu Wort, die das Frausein in den Mittelpunkt ihres Schreibens stellten. Sie verzichten auf eine emanzipatorische Autorität und folglich auf die Einheit der weiblichen Identität. Die Literatur von Frauen in Ungarn versucht nun, ihre eigene, freie und reflektierte Rhetorik zu finden, um die Komplexität und Eigenart der (osteuropäischen) weiblichen Identität erzählen zu können.

Der Aufsatz versucht, das literarisches Verhalten einer neuen Autorinnengeneration zu beschreiben, die das Bild der sozialistischen Superfrau korrigiert und letztlich gestürzt hat. Die Bücher der neueren Generation reflektieren das sozialistische Erbe und üben zugleich starke Kritik an der postsozialistischen Gesellschaft.

Magyarországon a társadalmi vitákban csak néhány éve tűnt fel egy ezidáig tisztázatlan fogalom, a nő. A szó csengése talán ma már ezért nem olyan idegen, mint 1989 előtt. De olyasmi például, hogy "feminista irodalom" korábban nem létezett, teljesen ismeretlen volt. Ez a szó hiányzott az irodalomkritikai szótárakból, és ma is rendkívül óvatosan írják le, már akik egyáltalán leírják, és használják, ugyanis még mindig valamiféle másodrangú irodalomként cseng.

Ugyanankkor az irodalomban jelentős változások mentek végbe az 1990-es évek közepétől. Jelentkezett egy új írónői nemzedék (úgy mint Erdős Virág, Bódis Kriszta, Tóth Krisztina, Forgács Zsuzsa, Karafiáth Orsolya), akiknek a műveiben a női lét központi problémaként fogalmazódik meg. Írásaik általában lemondanak az emancipáció erős hangjáról, és arról a nézetről is, miszerint a nő valamiféle új és egységes identitás volna Kelet-Európában. A nőiség túlzott retorikája tulajdonképpen általuk el is tűnik az irodalomból, a nőiség kifejezése állandó reflekszió alatt tartott, újfajta beszédet jelent műveikben. A nő Magyarországon épp valami újat visz bele az irodalomba, igaz, ő maga is változik, megpróbálja saját, megalapozott beszédét létrehozni, mely éppúgy különbözik a korábbi nőirodalomtól, mint a férfiak által írt művektől, és egy sajátos kelet-európai női identitást fejez ki.

A nemzetközi porondon a magyar írónők teljesen ismeretlenek, míg a magyar írók számos sikert arattak az elmúlt években. A tanulmány megpróbálja összefoglalni a magyar női irodalom újabb jelenségeit, irányzatait. Nem titkolt szándéka a kelet-európai, szocialista nőképen finomítani picit. Az említett írónők könyvei leszámolásnak is tekinthetők, amennyiben a szocialista és a posztszocialista társadalomképet kritizálják.

pdf of article > Download Article
(PDF, 89 KB)
acrobat reader > Download Acrobat Reader
(Externes Download-Link)
CSS is validValid XHTML 1.0 TransitionalLevel Double-A conformance icon,
          W3C-WAI Web Content Accessibility Guidelines 1.0