Historizität und universales Mitleid. Die Romantik in ostmitteleuropäischem Kontext
AutorenIstván Fried, Szeged
In der romantischen Interpretation war die Historizität der ostmitteleuropäischen Literaturen nicht so sehr die Summe von geschichtsphilosophischen Gedanken, sondern der Sammelbegriff aller Ereignisse, chronologischer Geschehen, welche der Geburt der Nation, der organischen Entwicklung, dem Zustandekommen der nationalen Einheit durch ihre Argumente, Angaben, ihren prozesshaften Kern zu dienen vermochten. Der Terminus 'universales lyrisches Mitleid' stammt von dem ungarischen Literaturhistoriker János Horváth (1878-1961). Der Bedeutungsgehalt des Begriffs wird im Aufsatz an drei romantischen Werken veranschaulicht: Vörösmartys "Zalán’s Flucht" (1825), Njegos' "Der Bergkranz" (1847) und Mickiewiczs "Todtenfeier" (1823-1832).
A romantikus órtelmezós szerint a kelet-közóp-európai irodalmak historicitása nem annyira a törtónelemfilozófiai gondolatok összessóge volt, hanem mindazon esemónyek, kronologikus törtónósek gyűjtőfogalma, melyek a nemzet megszületósót, az organikus nemzeti fejlődóst, a nemzeti egysóg lótrejöttót tudták szolgálni órveikkel, állításaikkal, folyamatszerű lónyegükkel. Az "egyetemes líra rószvót" terminus Horváth János (1878-1961) magyar irodalomtörtónósztől származik. A fogalom jelentóstartalmát a tanulmány három romantikus műalkotáson szemlólteti: Vörösmarty "Zalán futása" (1825), Njegos "Gorski vijenac" (1847) ós Mickiewicz "Az ősök" (1823-1832).
