Hieroglyphe – Sprachkrise – Sprachspiel
AutorenMagdolna Orosz, Budapest
Der Aufsatz behandelt die Wandlungen und Kontinuitäten des Wahrnehmungsparadigmas und die Problematisierung der Sprachlichkeit seit der Romantik über die Moderne bis hin zur Postmoderne. Die Frage der Erkenntnismöglichkeiten und der Medialität der Sprache in der Goethezeit wird kraft der Begriffe 'Differenz' und 'Ambivalenz' dargestellt. Die Brüchigkeit des Zeichenverhältnisses erscheint in der Literatur der Jahrhundertwende als radikale In-Frage-Stellung der Bezeichnungsfähigkeit der Sprache, die Werke von Hofmannsthal, Musil und Rilke erarbeiten aber gleichzeitig alternative Bezeichnungsmöglichkeiten, in deren Zentrum die Visualität, das 'neue Sehen' steht. Die postmoderne Textkonstitution lässt sich in diesem Zusammenhang als Radikalisierung der Sprachkrise beschreiben und zugleich sind auch Anzeichen einer neuartigen Transzendenz zu erkennnen.
A tanulmány az észlelési paradigma változásaival és folyamatosságaival, valamint a nyelviség problematizálásával foglalkozik a romantikától a modernségen át a posztmodernig. Az ismereti lehetőségek és a nyelv medialitásának kérdését a 'differencia' és 'ambivalencia' fogalmai mentén mutatja be. A jelviszony törékenysége a századforduló irodalmában a nyelv jelölőképességének radikális megkérdőjelezéseként jelenik meg, Hofmannsthal, Musil és Rilke művei ugyanakkor alternatív jelölési lehetőségeket dolgoznak ki, melyek középpontjában a vizualitás, az 'új látás' áll. A posztmodern szövegszervezés ebben az összefüggésben a nyelvi válság radikalizálódásaként írható le, miközben felismerhetőek egy újfajta transzcendencia jelei.
