'Transkulturalität' als Perspektive der Geschichtsschreibung deutschsprachiger Literatur
AutorenAndreas Herzog, Budapest
Obwohl sie stets mit anderen vernetzt waren, gelten ethnisch gesehen bestimmte 'Kulturräume' als Ordnungskriterien der Historiografie von Vielvölkerstaaten wie der Habsburger Monarchie. Mit dem Begriff der 'Transkulturalität' (Welsch) wird diese oft stillschweigende Voraussetzung homogener Einzelkulturen problematisiert: Geschichtsschreibung muss die sich ständig verändernden Kulturräume berücksichtigen, die nur einen relativ eigenständigen Kontext-, Sozial- und Kommunikationsrahmen zu literarischen Texten bilden. In ihm überschneiden sich Kulturen unterschiedlicher Ethnien und Sprachen.
Die aktuelle Problemdiskussion wendet sich gegen die konstruierenden Grenzziehungen eines neuen 'Kulturalismus' und lenkt die Aufmerksamkeit der Historiker deutschsprachiger Literatur auf den Vergleich mit den anderen Literaturen in Mittelost- und Südosteuropa.
Az etnikai alapon meghatározott 'kulturális terek', annak ellenére, hogy mindig is átfedték egymást, rendezőelvként szolgálnak az olyan soknemzetiségű államok, mint a Habsburg Monarchia történetírásában. A transzkulturalitás fogalmának bevezetésével Welsch megkérdőjelezi azt a többnyire rejtett kiindulási pontot, mely szerint az egyes kultúrák egyneműek. A történetírásnak abból kell kiindulnia, hogy a kulturális terek folyamatosan változnak, és az irodalmi szövegeknek csak viszonylagosan önálló kontextusát, szociális és kommunikációs háttérrendszerét adják: a kulturális térben több etnikai és nyelvi kultúra metszi egymást.
A probléma felvetése vitatja az 'új kulturalizmus' által meghúzott határok érvényességét, egyben felhívja a német nyelvű irodalom kutatóinak figyelmét tárgyuk más kelet-közép- és dél-európai irodalmakkal való összevetésének szükségességére.
