"Vom Holocaust [...] lässt sich nur mit Hilfe der ästhetischen Imagination eine reale Vorstellung gewinnen." Fremderfahrung und Gedächtnis bei Imre Kertész
AutorenPál Kelemen, Budapest
Der Beitrag verortet die aktuelle Debatte um das Verhältnis der Literatur zu deren Bildlichkeit als Rhetorizität und Materialität als Schrift historisch durch eine Lektüre der Romane Kaddisch für ein nicht geborenes Kind und Fiasko von Imre Kertész. Dabei wird von dem paradigmatischen Modernitätskonzept Walter Benjamins und der Mimesis- und Körperauffassung Adornos ausgegangen. Auf deren anthropologischer Basis werden mögliche Zugänge zum Holocaust als geschichtliches und ästhetisches Ereignis ermessen. In Kertész’ Romanen wird das Verhältnis von Gedächtnis und implizitem Mediendiskurs der Literatur im Zusammenspiel von Gedächtnisbild, rhetorischem Bild und schriftlicher Materialität umrissen.
Jelen tanulmányban Kertész Imre két regényének értelmezésére vállalkozom. A Kaddis a meg nem született gyermekért és a Kudarc értelmezése során arra teszek kísérletet, hogy az irodalmi szöveg retorikus képiségének és írott materialitásának viszonyát irodalomtörténeti távlatba helyezzem. Ennek során Walter Benjamin paradigmatikus érvényű modernitás-koncepciójából és Adorno mimeszisz- és testfelfogásából indulok ki. Az így nyert antropológiai megalapozással a holokauszthoz mint történeti és esztétikai eseményhez való hozzáférés két lehetőségét mutatom be. Kertész regényeinek példáján az irodalom medialitásának és az emlékezetnek egy lehetséges viszonyát az emlékkép, retorikus kép és az írás anyagiságának háromszögében vázolom fel.
